A Kis Csacsi Meg A Nagy Nyuszi
Alig bújt bele, máris kopogtatott az ajtón az öreg király. - Ejha! - kiáltotta meglepődve, amikor beengedték. - A csacsi már fölkelt? - és a lányához fordult, halkan azt kérdezte tőle: - Ugye, bánkódol miatta, hogy nem emberformájú a férjed? - Dehogy bánkódom, édesapám! - felelte a lánya. - Úgy megszerettem mintha a legszebb legény volna a világon, el sem hagyom életünk fogytáig! A király elcsodálkozott, de a szolga, akit elbújtatott a szobában, hamarosan mindent elmondott neki. - Ez nem lehet igaz - mondta a király. - Ha nem hiszed, uram, virrassz ott magad ma éjjel, s látni fogod a tulajdon két szemeddel. S tudod, mit, királyom? Csend el az irháját, és vesd a tűzbe; akkor nincs mit tennie, az igazi formájában kell megmutatkoznia. - Ez jó tanács - mondta a király, és este, mikor a házaspár lefeküdt, beosont a hálószobájukba. Odasurrant az ágyukhoz, és a holdfényben látta, hogy egy gyönyörűséges ifjú fekszik benne, a szamárbőr meg az ágy mellett hever a földön. A király gyorsan fölkapta, nagy tüzet rakatott az udvaron, és az irhát a lángok közé dobatta.
Húsvét-Gyerekeknek - G-Portál
LAJCSI ALTAT�JA Csillag az �gen Csillog csodasz�pen, Tente, baba, hajcsi, Aludj, kicsi Lajcsi! Itt �l�k n�lad, �rizem az �gyad, Holnapra �des, S�t�k neked r�test. Aludj, kicsi Lajcsi!
Nem is mozdult el a tűz mellől, míg az egész hamuvá nem égett. De a király azt is látni akarta, mit művel majd a megrablott ifjú, ha nem leli a szamárbőrt; hát fönnmaradt egész éjjel, virrasztott és leskelődött. A királyfi jól kialudta magát, hajnalhasadáskor fölébredt, és föl akarta ölteni az irháját, de sehol nem találta. Megijedt, azt rebegte félve, nagy búsan: - Most aztán egy-kettő, el kell tűnnöm innét! De ahogy kilépett a szobából, elébe toppant a király. - Édes fiam, hová olyan sietve? Mit forgatsz a fejedben? - kérdezte. - Maradj csak itt, ilyen szép legényt el sem engedek magam mellől. Máris legyen a tiéd fele királyságom; holtom után megkapod az egészet. - Ami jól kezdődött, jó véget is érjen: itt maradok - mondta az ifjú. Az öreg neki adta a fele királyságát. Egy esztendőre rá meghalt, s ráhagyta a másik felét is. Telt-múlt az idő, évre év múlott, s egy szép napon követség érkezett, s jelentette, hogy meghalt Szamárbőr királyfi édesapja is. A trón megürült, s az egész ország egyhangúlag őt akarja királyának.
Megevett vagy h�sz gomb�cot, Ki kellett h�vni az orvost! SZ�NYOG �RFI Aj, �ll a lagzi m�r, sz�nyog �rfi Az utc�n mag�t Nagyon illegeti. Aj, k�ne asszony is, Hol az asszony? Akivel sz�nyog �rfi Lagzit tartson? Nincs messze a mez�, Oda k�sz�l, Valaki hozz�megy csak Feles�g�l! Ott sz�ll a cs�ppnyi l�gy A mez�ben: Mit akarsz sz�nyog �rfi �nnepl�ben? Mondd, j�ssz-e asszonynak, Feles�gnek? Te legszebb legyecsk�je A mez�nek? Haj, menn�k sz�vesen, Csak azt mondd meg, Lesz-e majd mib�l �lni Kettecsk�nknek? MOLN�RLEG�NY VOLTAM �N Moln�rleg�ny voltam �n, Annak se j� voltam �n. El�vettem a kup�t, Mind elm�rtem a b�z�t. Csizmadia voltam �n, El�vettem az �rat, Meglyuggattam a sz�rat. Szab�leg�ny voltam �n, El�vettem az oll�t, Elny�rb�ltam a poszt�t. Korcsom�ros voltam �n, El�vettem a kors�t, Mind megittam a j� bort. Di�kleg�ny voltam �n, El�vettem a tent�r, Bel�vertem a penn�t. ELMENT A TY�K V�NDOROLNI Elment a ty�k v�ndorolni, Jaj, jaj, jaj-jaj-jaj, Nem j� haza t�bbet tojni, hibirik, hibirik, habrabra.
Első világháborús szlogen Plakáton Orosz [ szerkesztés] A következő kis versikét a népnyelv szerint Jevtusenko írta Dolmatovszkijnak (mások szerint folklór): Я Евгений, ты Евгений, Я не гений, ты не гений. Я говно и ты говно, Я недавно, ты — давно. Megint mások szerint Puskin írta. (Nyers fordításban: Én is Jevgenyij vagyok, te is Jevgenyij vagy, / Én sem vagyok zseni, te sem vagy zseni. / Én is szar vagyok, te is szar vagy, / Én csak nemrég, de te már rég. ) Egyéb [ szerkesztés] Ezek az árnyképek kitűnőek, belőlük én is rendelek, ha rájuk nézel, látod, hogy a színészek mily sötét emberek. (A Színházi Életben megjelent színész-árnyképekhez bökvers is járt. ) Élt egy ember Törökhonban, Szerszámjához így szólt zordan: "Elherdáltad minden pénzem, Tönkretetted egészségem, S pisilni sem tudsz már mostan? (Idézi Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhídban) Irka-firka [ szerkesztés] Sztálin vörös, Hitler barna, Mind a kettő le van szarva.... Megsértettél, Előd vezér, Kiszívom a velőd ezér'! Kecskerímek [ szerkesztés] Mottó: Olyanok a kecskerímek, mint mikor a kecske rí: mek.
Élt egyszer egy király meg egy királyné. Szépek voltak, gazdagok voltak, mindenük megvolt, amit csak kívántak; csupán egy híja volt a boldogságuknak: nem volt gyermekük. A királyné mindegyre csak emiatt búslakodott, s napjában százszor is elmondta: - Szomorú az én sorsom, olyan vagyok, mint a meddő szántóföld. Addig-addig epekedett, míg végül is teljesedett a kívánsága. Hanem a kisded, akit a világra hozott, nem emberi csecsemő volt, csak egy kis csacsi. Szegény királyné csak akkor kezdett igazán jajveszékelni, amikor a magzatát meglátta. - Inkább ne is lett volna gyermekem, mint hogy ilyen csúfságot ringassak! És kiadta a parancsot: vessék a csacsit a vízbe, hadd falják föl a halak. A király azonban közbeszólt: - Nem! Akármilyen, mégiscsak a fiam. Ha meghalok, övé lesz a trónom és a koronám! Fölnevelték hát a kis szamarat. Szépen gyarapodott, szép nagyra nőtt a füle is. Vidám kis jószág volt, sokat ugrándozott, sokat játszadozott, különösen a zenét szerette. Egyszer aztán fogta magát, elment egy híres-neves muzsikushoz.
A kis csacsi meg a nagy nyuszi - Tananyagok
:-))) A KIS CSACSI MEG A NAGY NYUSZI - Kelj fel kis csacsi fiam - szólt hajnlban a nagy csacsi az istállóban. - Kiviszlek ma a mezőre. Hopp, felugrik a kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájának és kérdezi a fülét vidáman megbillentve. - Mi az a mező, anyukám? - A mező - feleli a nagy csacsi - nem egyéb, mint egy nagy-nagy zöld asztal. Olyan nagy, hogy az egyik szélétől a másikig sohase tudod végigenni. Ez tetszett a kis csacsinak. Táncolva ment az anyja után a mezőre. Amint ott legelésznek, egyszer csak odafut az anyjához a kis csacsi: - Jaj, de megijedtem. - Mitől? - Furcsát láttam. - Mit láttál? - Icike-picike kis csacsikat. - Mekkorákat? - Mint a fülem. - Nem lehet az. - De bizony. Úgy ugráltak, mint a szöcske. Gyere, nézd meg, ha nem hiszed. Odavezeti az anyját. Hát két kis nyúl ül ott a fű között. Éppen mosakodtak. - Jaj, mit látok? Mekkora két nyulat látok? - kiáltott a kis nyúl. - Nem nyulak ezek, te kis csacsi - szólt az öreg nyúl. Az öreg szamár pedig azt mondta erre a fiának: - Nem csacsik ezek, te kis nyúl.
- A kis csacsi meg a nagy nyuszi - Tananyagok
- Mi az a quad core vs
- Hova vigyük a kutyát kirándulni
- Vállalkozás: Rossz hírt kap ma a Tesco 564 dolgozója | hvg.hu
- A KIS CSACSI MEG A NAGY NYUSZI - SZÖVEGÉRTÉS, 3. - tanitoikincseim.lapunk.hu | Calm artwork, Calm, Keep calm artwork
Párosítsd a kis nyomtatott kapcsolatokat a nagy nyomtatottakkal! szerző: Iren2 Keresd a mondatban a hibát! Ha megtaláltad, fordítsd meg a mozaikot! (Forrás: Dr. Hajdúné Cs. Ildikó: Lépésenként kicsi szerző: Otthonokos35 Melyik kulcs nyitja a lakatot? 6. A bagoly selejtez - Mely szavak bújnak meg a kártyákon, írd le szótagolva! Kártyaosztó szerző: Simaksz Melyik a nyuszi? szerző: Pirityboglarka Keresd a hibát a mondatban! Ellenőrzéshez fordítsd meg a mozaikokat! (Dr. Hajdúné: Lépésenként kicsiknek nagyoknak) szerző: Otthonokos35
Az öreg szamár pedig azt mondta erre a fiának: - Nem csacsik ezek, te kis nyúl. És mind a ketten barátságosan néztek egymásra. Mikor jól megnézték egymást, a kis csacsi hazament a nagy csacsival és a kis nyuszi a nagy nyuszival.
Erre leült, fogta a lantját, és gyönyörűségesen játszani kezdett rajta a két elülső lábával. A kapuőrnek kerekre nyílt a szeme ámulatában, szaladt a királyhoz, s azt mondta: - Uram királyom, egy fiatal szamár ül a kapu előtt, s olyan szépen pengeti a lantját, hogy egy mester sem különben! - Hát akkor engedd be azt a muzsikust - szólt a király. Ahogy a szamár belépett, mindenki kikacagta a fura lantost. Csakhamar eljött az ebéd ideje. A hopmester a szolgák meg az inasok asztalához akarta ültetni a csacsit, annak azonban sehogyan sem tetszett a dolog. - Nem közönséges jószág vagyok én, hanem előkelő szamár - mondta. - Hát ha az vagy - mondták -, ülj a katonák közé! - Nem - felelte -, én a király asztalánál akarok enni. A király jót nevetett rajta; értette a tréfát, hát azt mondta: - Jól van, csacsi, legyen úgy, ahogyan kívánod; gyere ide az asztalomhoz! A királyfi odament, s várta, hol lesz a helye, hová ülhet. A király ránézett, azt kérdezte tőle: - Hogy tetszik a lányom, csacsi? A szamár a királykisasszony felé fordult, jól megnézte, és kedvtelve bólintott: - Nagyon tetszik; olyan szép, hogy még sosem láttam ilyen szépet.